Szekercelazac

Egyszerűnek tűnik. A jó húsleves helye az ünnepi asztalon megkérdőjelezhetetlen. A jó húslevest lassan, gyöngyözve kell főzni. Nagyjából ezek azok a megállapítások, amikben mindenki egyetért. Innentől kezdve  gyökeresen eltérnek a vélemények, és sokszor nem is beszélhetünk receptről, hiszen még hozzávetőleges mennyiségek sem szerepelnek egy-egy cikkecskében, amelyek a tökéletes húsleves titkát tárgyalják.

Vegyük akkor sorra.

 A gluténmentes diétában nagyon rossz, hogy át kell térni a megszokott ízekről teljesen újakra, új recepteket kell felkutatni, kísérletezgetni. Ez a recept viszont a régi, megszokott ízeket hozza, bárki nyugodtan választhatja.

Egy gyors látogatás erejéig Szlovákiában jártunk nemrégen. Étterembe menni már nem volt időnk, de beugrottunk a helyi Billába sört és nápolyit venni. Amíg az akciós csokikat nézegettem, feltűnt, hogy minden második-harmadik ember - szinte oda sem figyelve - kikap egy kék csomagot a hűtőpultból és siet tovább. A rejtély megoldódott, amikor közelebb mentem. Knédlit vettek. Ezek után persze én se tudtam megállni, vettem egyet én is. Itthon pedig sertéssült és párolt káposzta készült hozzá.

Régóta nézegettem a Weninger befőzőautomatát. Kevés munkával ropogós befőttek, savanyúságok; lekvár kevergetés nélkül; finomabbnál finomabb gyümölcslevek. És mindez tartósítószer nélkül. Mert igen, én használtam tartósítószert, miután néhányszor takarítottam a kamrát a megbuggyant, felforrt befőttek miatt. Csak hát az ára... Mikor először néztem meg, ha jól emlékszem, 65 ezerbe került az alapgép, lekvárfőző és gyümölcslékészítő kiegészítő nélkül. Most már 40 ezerért meg lehet venni a legolcsóbb változatot. Így amikor megláttam a Lidl reklámújságjában a befőzőautomatát, azonnal felpattantam és rohantam vásárolni. Sikerült is vennem egyet 14 444 forintért, ami ugye elég baráti ár. És nem bántam meg. Igaz, olvastam nem egy olyan vélekedést, hogy ez csak flancolás, a nagylábosban a nedves dunszt éppen olyan jól megteszi. De ez nem igaz. A lábosban nem lehet pontosan annyi ideig, pontosan olyan hőfokot tartani a vizet, ami ahhoz szükséges, hogy a befőtt csíramentes legyen, de a gyümölcs ropogós maradjon.

Leírom ebben a posztban, hogy mit készítettem az automatában, és később, miután felbontottuk, ideírom a tapasztaltakat is, összevetve a hagyományos módon eltett dolgokkal.

Tulajdonképpen inkább turmix, mint igazi leves. De amilyen könnyű elkészíteni, olyan finom, úgyhogy mire észbekaptam, már el is fogyott.

A hagyományos sonkát új köntösbe öltöztettem már húsvétkor is, de a maradék felhasználására is kiválóan alkalmas ez a recept. Igazán különleges kis ebéd kerekedett belőle. Nagyon jól kiegészítette a sós sonkát a cékla édessége.

Bár a citromos-fűszervajas pisztráng is nagyon klassz étel, muszáj ezt az újabb változatot is megörökítenem, mert nagyságrendekkel finomabb. Mind a tíz ujjunkat megnyaltuk utána. A halat ismét a férjem készítette el. Mondta, hogy most nem szeretne citromot rakni hozzá, ne legyen savanykás. A gyümölcsöskosárban már csak egy kis szem alma lapult, éppen erre esett a pillantásom, így került citrom helyett alma az ételbe, vaj helyett füstölt szalonna. Próbáljátok ki így, különlegesen finom!

Almás-szalonnás pisztráng

2 db 25-30 dkg-os megtisztított pisztráng

5 dkg füstölt kenyérszalonna

5 dkg kockázott bacon

1 db alma

2-3 gerezd fokhagyma

só

A pisztrángokat a férjem megmosta, majd beirdalta. Jó alaposan bedörzsölte sóval kívül-belül.A sütőt előmelegítette 220 fokra. Az almát kettévágta, a magházat eltávolította, félujjnyi vastag szeletekre vágta. A fokhagymagerezdeket vékony csíkokra vágta. A halak hasüregébe beleszórta a fokhagyma felét, az almakarikákat és a kockázott bacont. Zsiradékkal kikent jénai tálba fektette, majd rászórta a maradék fokhagymát és a vékony csíkokra vágott kenyérszalonnát.

Tíz percig sütötte lefedve, tizenöt percig fedő nélkül, majd még öt percig légkeveréses grillen. Tehát összesen félóra sütést követően ropogós-pirosra sült, omlós húsú halat vett elő a sütőből. Héjában sült krumplival és fetasjtos-olívabogyós zöldsalátával tálalta.

A recept kiindulási alapja a chili con carne volt, de előrebocsátom, nemcsak a fűszerezés, az alapanyagok is mások, mint az autentikus mexikói receptekben, akármelyek legyenek is azok. Bár olvastam olyan vélekedést is, hogy nem is mexikói, hanem texasi az eredeti chili con carne. Az én változatom pedig indiai jellegű fűszerezést kapott.

Azért kezdtem el változtatni, kísérletezgetni, mert a gyerekeim nem szeretik a csípőset, chilivel pedig elég nehéz olyan ételt produkálni, ami nem csípős. Az évek során kialakult végső változat ez, ami abszolút kedvenc a család minden egyes tagjánál a babos ételek között.

Nem szoktam halat főzni. Valahogy úgy alakult, hogy az összes ezirányú tapasztalatom kimerült a karácsonyi rántott ponty elkészítésében. Mint többen is írták, a Lidl-ben csütörtökönként baráti áron lehet halat kapni, mi is ott vettük és a férjem készítette el. Teljesen egyszerű recept, egészen biztos, hogy sokan készítik így a pisztrángot, de mint néha máskor is, itt is a legegyszerűbb a legjobb.

Sült pisztráng

2 db 25-30 dkg-os pisztráng

6 dkg vaj

kis csokor petrezselyem

2 gerezd fokhagyma

só, bors

fél citrom

A pisztrángokat a férjem megmosta, megtisztította, bevagdalta, alaposan besózta. A puha vajat aprítógépbe tette a durvára vágott petrezselyem és fokhagyma társaságában. Kevés, kb. 1/4 kk. borsot szórt hozzá és az egészet összeapríttatta a géppel.

A pisztrángokat  kívül-belül alaposan bekente a fűszervajjal, és kivajazott jénai tálba fektette őket. A citromkarikákat elhelyezte a halak hasüregében, a maradékot a tetejükre rakta. 220 fokos sütőben 30 percig sütötte.

Friss zöldségekkel és krumplipürével ettük.

Úgy tudtam, a  vajas kenyérpuding angol eredetű étel (bread and butter pudding), maradék kalács, toast kenyér, esetleg kifli felhasználásához tökéletes. Most utánaolvastam, és kiderült, hogy valamilyen változatát az egész világon készítik, nem csak édesen, de sósan is; bármilyen fajta kenyérből készülhet. Van, aki még a mi fehér kenyerünkből is készíti.

Amit most készítettem, leginkább a kenyérpuding és a női szeszély keveréke. Baracklekváros, sült tojáshabos, és nagyon finom.

Kenyérpuding

30 dkg szikkadt házi sütésű zsúrkenyér (helyette jó a kalács vagy a kifli)

kb. 5 dkg vaj

4 tojás

2 cs. vaníliás cukor

15 dkg cukor

4 dl tej

5 dkg darált dió

5-6 ek. baracklekvár

Előmelegítettem a sütőt 170 fokra. Egy szögletes jénai tálat kivajaztam. A kenyérszeleteket megvajaztam, szorosan leraktam a tálba.  Dobozos margarinnal nem lehet helyettesíteni a vajat! A tojások sárgáját 5 dkg cukorral és a 2 csomag vaníliás cukorral habosra kevertem, majd felöntöttem a tejjel. Ezzel a keverékkel meglocsoltam a kenyérszeleteket.

Amíg a kenyérszeletek beszívták a tejes keveréket, kemény habbá vertem a tojások fehérjét a maradék 10 dkg cukorral együtt, amit kanalanként adagoltam hozzá. Megszórtam a kenyérszeleteket dióval, majd megkentem baracklekvárral. Ráhalmoztam a tojáshabot a tetejére és óvatosan szétkentem, hogy a tál széléhez lehetőleg ne érjen hozzá. 30 percig sütöttem. Ezalatt a kenyérszeletek összeálltak és magukba szívták a tejet, a tojáshab megsült, a teteje aranybarnára, roppanósra pirult.