A konyhai teendőkben nem túl gyakorlott ismerősöm megkérdezte egyszer, mi a különbség a dzsemfixszel főzött és a hagyományos módon elkészített lekvár között? Melyikkel próbálkozzon? Hát ez sok mindentől függ. A dzsemfix előnye, hogy hamar készen van, nehéz elrontani és ugyanannyi gyümölcsből több lekvárt tudunk készíteni, mintha hagyományosan főznénk. Viszont drága. Ha a kertben megterem a gyümölcs, a lekvár árát alaposan megdobja a dzsemfix. És nem sütésálló. Másmilyen az íze is, de nem baj, én mindkét módon elkészített lekvárt szeretem.
Most főzött lekvárt készítettem.
Fahéjas ringlólekvár
2,5 kg ringló
60 dkg cukor
2 teáskanál őrölt fahéj
szalicil
A hozzávalók arányát ízlés szerint lehet változtatni, én jobban szeretem a kevésbé édes lekvárokat.
Az megmosott ringót kimagozás után leturmixoltam. Egy nagy, vastag aljú fazékban nagy lángon feltettem főni. Hozzákevertem a cukrot.
Folyamatos kevergetés mellett főztem kb. másfél órát, a vége felé már kisebb lángon. Ahogy sűrűsödik a lekvár egyre nagyobb buborékok képződnek, és nagy lángon már fröcsköl. Amikor már kellő sűrűségűnek ítéltem, egy hideg porcelántányérra kiraktam belőle egy evőkanálnyit, ugyanis a kihűlt lekvár sűrűbb, mint forrón. Amikor már jó sűrű lett, alaposan kimosott, kiforrázott üvegekbe töltöttem, majdnem a pereméig. Egy késhegynyi szalicilt raktam minden üveg tetejére majd rácsavartam a tetőt. Ebből a mennyiségből 3 üveg lekvár lett. Régi takarókból fészket készítettem az üvegeknek és jól betakargattam, hogy minél később hűljenek ki.
Kommentek