Előrebocsátom, arról a gyümölcsről lesz szó, amit az ország nagy része epernek nevez, most már az Alföldön is inkább ezt hallom, mint a szamócát; és amit a gasztroblogok hozzászólói rendszeresen nagy élvezettel javítanak ki, felhozva a rendszertani besorolást, a latin nevét, meg egyéb tudományos megnevezéseket. Felesleges, ezt a gyümölcsöt epernek nevezi, így hívja legtöbb honfitársunk. Az ételek, alapanyagok neve amúgy is nagyon változatos, tájegységenként más és más, kár is lenne mindenkit kijavítani azért, mert a gyerekkorában megtanult, megszokott néven nevez valamit.
Eperszörp és eperdzsem
3 kg megmosott, megtisztított eper
2kg cukor
1 citrom leve
szalicil vagy nátrium-benzoát
Két és fél kiló epret egy nagy fazékba (ebben főztem később a dzsemet) öntöttem 1,5 kg cukorral együtt. 4 órán keresztül állni hagytam, közben gyakran megkevertem, hogy a cukor felolvadjon. Akár egy napon keresztül is lehet állni hagyni, időnként megkevergetve.
A levét üvegbe szűrtem, kb. 1 liter lett. Hűtőbe tettem csak, így is hamarosan elfogy, de akár egy kis tartósítószert hozzáadva, nyersen; akár felforralva, késhegynyi nátrium benzoátot rakva az üvegbe szűrt szörp tetejére, télire is el lehet rakni. Ilyenkor érdemes dunsztolni is.
A maradék gyümölcsöt nagy lángon, folyamatos kevergetés közben felforraltam. Hozzáadtam a kimaradt fél kiló cukrot, a citrom levét, és kis lángon, intenzíven kevergetve kb. fél órán keresztül főztem. Ezalatt az eperszemek szétmentek, szépen besűrűsödött a lekvár. Ekkor adtam hozzá a fél kilónyi félrerakott aprószemű epret. Felforraltam, óvatosan kevergetve, hogy már ne törjem össze a gyümölcsöt és kiforrázott üvegekbe mertem. A tetejükre késhegynyi nátrium benzoát került, befőttesüveg-tetővel lezártam, majd kihűlésig (1-2 nap) dunsztba raktam. Ez most annyit jelentett nálam, hogy egy kartondobozt kibéleltem ócska törölközőkel és a tetejére egy nagy plédet is terítettem, hogy minél lassabban hűljenek ki az üvegek.
Kommentek