Szekercelazac

Mint írtam, megpróbálkoztam az idén a napon aszalással. Aztán jól meg is feledkeztem róla, pedig szerettem volna aszalt sárgabarackot. A sárgabarackok már mind puhák, lekvárnak valók voltak amikor eszembe jutott, pedig egy gyors keresésnek köszönhetően felvilágosodtam, hogy a baracknak kemény, de érett állagúnak kell lennie. Így is van, a puha barack megbarnult a napon. Sebaj, a szilva most érik, az nagyon jól sikerült. És megpróbálkoztam mellette pár szem paradicsommal is, ami szintén jól sikerült. 

Tehát az első alkalom tapasztalatainak megfelelően egyszerűen csak kiraktam a napra nagy fémtálcákon a félbevágott szilvákat. Két napig aszalódtak, mire jók lettek. Gyakran forgattam őket, hogy lehetőleg mindenhol egyenletesen érje a levegő. Azt olvastam, a besztercei típusú, nagyon érett, már szinte ráncos szilva a legjobb aszaláshoz. A szilvát egészben szokták aszalni, én azért vágtam félbe, mert féltem, hogy megromlik, mielőtt megaszalódna az a szép nagyszemű szilva ami nekünk van.

Lucullus paradicsomot vettem a piacon az aszaláshoz. A paradicsom magos, leves belsejét kiskanállal kiszedtem, csak a húsát raktam ki aszalódni, ugyanúgy félbevágva, mint a szilvát. Szintén két nap alatt tökéletes lett a múlt heti kánikulában.

Ezt a bejegyzést elsősorban magamnak írtam, hogy ne felejtsem el jövőre a mostani tapasztalatokat. Mert elég sokat kellett kutatni azért, hogy olyan gyakorlati információkat kapjak, hogy pontosan hogyan, milyen állagú, fajtájú gyümölcsöt lehet, érdemes napon aszalni.