Szekercelazac

Általában vizes piskótát szoktam készíteni. Nem csak azért, mert így olcsóbb, hanem mert könnyebb is a tészta, mivel kevesebb tojást tartalmaz. A piskótatekercshez azonban nem alkalmas a vizes piskóta, ezért a Limarától ellesett módon, egész tojásból készítettem. Tortabevonónak már régóta az Aldiban kapható Bella márkájú főzőcsokit használom. Olcsó és jó minőségű.

Lekváros piskótatekercs csokimázzal

5 tojás

5 evőkanál cukor

5 evőkanál liszt

kb. fél üveg lekvár

5 dkg tortabevonó csoki

1,5 ek. étolaj

porcukor a szóráshoz

A sütőt bekapcsoltam a legmagasabb fokozatra mielőtt elkezdtem a piskótatésztát készíteni. Nálam ez 230 fok. Az egész tojásokat kézi mixerrel nagy fokozaton habosra vertem. Egyenként hozzáadtam az öt evőkanál cukrot, majd óvatosan beleforgattam a lisztet.  Erősen kivajazott tepsi közepébe öntöttem a masszát és egy kanállal óvatosan egyenletesre igazítottam, úgy hogy a tepsi széléhez ne érjen hozzá a massza. Lehet sütőpapírt is használni, de én nem szoktam. 230 fokos sütőben légkeveréssel sütöttem 3 percig, amíg megemelkedik a piskóta, aztán visszavettem a hőfokot 180-ra. Így sütöttem még 15 percig. A sütőt lekapcsoltam, az ajtaját félig kinyitottam, amíg előkészítettem egy tiszta konyharuhát és porcukrot. A konyharuhát meghintettem a porcukorral és a még meleg piskótalapot feltekertem a konyharuhával együtt. Amikor kihűlt megkentem ringlólekvárral. A csokit felolvasztottam gőz fölött. Annyi olajat raktam hozzá, hogy ne legyen híg, de túl sűrű se legyen. Most kimértem, 1,5 evőkanál olaj kellett hozzá. Persze ez a csoki minőségétől függően változhat. Ha azt szeretnénk, hogy a máz szép sima legyen, akkor nem szabad a bevonás közben kenegetni – persze ekkor a szükségesnél jóval több tortabevonót kell felolvasztani és rácson kell bevonni a piskótát. Így a felesleg a rács alatti tálcára lecsöpög, amit később fel tudunk majd használni. A szülinapi tortáknál így szoktam eljárni, de egy sima sütinél besegítek egy kicsit kanállal, hogy mindenhová egyenletesen jusson a máz. Díszítésnek pedig megszórtam színes cukorkákkal – köszönet érte a sógornőmnek, aki Angliából hozott nekem ajándékba, mivel ilyen kis gömböcskéket nem kaptam itthon.